2015. október 20., kedd

Omega Geneve, szovjetesítve.

Érkezett hozzám egy Omega Geneve, szervizelésre. Gondoltam, mi baj lehet, hiszen csak egy sima szervizről van szó, első ránézésre az óra is nagyon szép állapotban volt.



A hátlapot lepattintva a werk szélén már látszott némi zöldség, a beázás egyértelmű jelei, a korona felől. A felhúzó tengely is meglehetősen rozsdás állapotban van.



A mutatókat egy pozícióba állítottam a majdani könnyebb levételükhöz. Sajnos csalódva láttam, hogy az első nekifutásra szépnek tűnő lap nem hibátlan, kontár mutatóleszedések nyomai vannak a mutatók tövében. Kár érte, nagyon szép állapotban meghagyta az idő a lapot...



A számlap levétele után jött a következő meglepetés. A dátumtárcsát rögzítő két csavar egyike, a képen a felső, a 20-as szám alatt, szépen beletörve a csapágylemezbe, lifeg a lemez a helyén.


Továbbá a billegő incabloc rugójának az egyik szára ki van nyitva, ez sajnos annyira nem látszik a képen. Vajon milyen meglepetés ér még? A naptárrésze elég könnyen szerelhető az Omegának, kevés esély van rá, hogy bármi elugorjon.



Ezt lebontva, s megfordítva, jól látszik a csapágylemezen a beázás okozta oxidáció:



 A billegőt kivéve jön az újabb meglepetés, hol van a horgonyhíd egyik lefogató csavarja?



Szerencsére több meglepetés nem ért a szétbontás során, szépen elpucoltam mindent. A fenti képen jól látható a lyukas kövekre rászáradt olaj. Nagy nehezen sikerült kivarázsolnom a beletört naptártárcsa rögzítő lemez lefogató csavarját is.



Elkezdtem összelapátolni, s a horgony hídjához csavart keresni. Mivel nem állnak itt hegyekben Omega roncsok, kénytelen voltam a szovjetek közt keresgélni. A csavar hossza, átmérője, a menet emelkedése, és a csavarfej átmérője és magassága is egyaránt fontos. A menet egyértelmü, miért fontos, különben be sem lehet hajtani a menetes furatba. A hossza is fontos, mert különben átnyúlik a csapágylemezen, s beleszól a naptár munkájába. A csavarfej ha egy kicsit kilóg a síkból, akkor pedig a billegőkerék fog hozzáérni, s megállítja, vagy fékezi a billegőkerék lengését. Végül egy szovjet Poljot 2614.2H horgonyhíd csavarja bizonyult a legmegfelelőbbnek. A hossza pont akkora volt, mint a másik, eredeti csavaré, a csavarfej magassága is jó, egy picit kisebb az átmérője, de nem annyival, hogy ne szorítaná le a hidat. Tökéletes, mint a bolond lány, már csak a helyére beépítve fényképeztem le.



Itt azért már felsejlik, hogy szép lett a werk. :-) Na, de miután helyére került a járat is, beszabályoztam gépen a lengését, meg a járását, meg a billegőjének a ringását. (Kis Grófó után szabadon). Ezután jöhetett a duri a naptártárcsa lefogató csavarjához. Egyetlen egy fajta csavar felelt meg a menet követelményeinek, egy szovjet Wostok kiváltókart rögzítő rugójának (setting lever spring) csavarja. Azonban nagyon kilógott a síkból, mert még ennek a "hatalmas" csavarnak a csavarfej átmérője is nagy volt. Bocs az életlen képért, nem én focusáltam, hanem a technika.



Befogtam hát a falusi esztergába:



 És redná, adtam a pofájának: :-))))



De a foglalkozás elérte a célját, végül csak szépen befeküdt a helyére, mint a macska a meleg ágyba. A nagy izgalomban erről elfelejtettem képet készíteni, de mindent mégse lehet kitárni, mi lesz az olvasó fantáziájával? :-) A sok meglepetés, és a szovjet csavarok beépítése után mégiscsak óra lett belőle. A tok olyan volt, mint egy rossz pálinka, karcos, így felhúztam egy kicsit. A hátlapot nagyon nem mertem, mert egy A4-es műszaki rajzlap is vastagabb nála, még a végén nyitott hátlapos lesz.





Úgy érzem, kihoztam belőle, amit lehet, remélem, a gazdija is elégedett lesz vele:






Köszönöm a figyelmet!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
A dizájn alap sablonját innen töltöttük le: Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Elf Coupons